|
Emlékezés a galériában
2014.02.24. 15:32
Gyermekkorom a háború címmel zenés verses összeállítás zajlott szombat délután a Tibor Ernő galériában. Az előadó, Bényei Annamária, háborús témájú verseket olvasott fel, illetve több részlet is elhangzott Anna Frank naplójából.
Széll Katalin képzőművész, a galéria alapítótagja szólt az egybegyűltekhez, majd Bényei Annamária tanár előadása következett. A program során többek között Farkas Árpád és Kenéz Ferenc verseiből hallhattak a jelenlévők, továbbá Eugen Jebeleanu Hiroshima mosolya című verseskönyvéből is elhangzott néhány alkotás. Anna Frank naplójának részleteit különös beleéléssel adta elő Bényei Annamária. A versek és naplórészletek között Vangelis dallamai csendültek fel kazettáról.
Kérdésünkre válaszolva az előadó elmondta: kavargó világban élünk, s a nemzetközi helyzetet látva is fontos rámutatni a háború borzalmaira, hogy soha többet ilyen ne fordulhasson elő. A gyermekek vannak kitéve ilyenkor a legnagyobb szenvedéseknek, és általuk a család, hiszen a szülő számára nincs nagyobb fájdalom gyermeke elveszítésénél. Mindennek különleges aktualitást nyújt az, hogy az idén a van a holokauszt emlékéve is – ezért is tartotta fontosnak, hogy a naplórészletekből is felolvasson.
A ERDON LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!
A nagyváradi Tibor Ernő Galéria közönsége Gyermekkorom a háború címmel különleges, önálló előadói estet tekinthetett meg szombaton este, egy olyan produkciót, amely közel négy évtizedig váratott a bemutatóra.
Az előadó, Bényei Annamária magyar- és történelemtanár a hetvenes években mintegy kilenc évig volt bábszínész. Ebben az időszakban készített elő férjével közösen egy előadást a náci haláltáborok két ártatlan áldozata, Anne Frank és Dawid Rubinowicz naplóinak feldolgozásával. A kétszemélyes produkció végül 1974 körül egy nyilvános főpróbáig jutott, ám a bemutatót az akkori rendszer nem engedélyezte. Az elmúlt hétvégén mintegy negyven év elteltével a váradi közönség mégis megtekinthette az Anne Frank naplójára vonatkozó részt Bényei Annamária megérintő előadásában.
Az egyszemélyes műsor gerincét a holokauszt áldozatává vált 13 éves kislány naplófeljegyzései képezték, melyeket az előadó Farkas Árpád-, Kenéz Ferenc- és Wass Albert-versrészletekkel, valamint Eugen Jebeleanu Hirosima mosolyacímű művének néhány emlékezetes fejezetével egészített ki, a gyakran drámai és sokkoló szövegrészleteket pedig Vangelis-dallamokkal nyomatékosította. A naplórészletek felelevenítették Anne bujkálás előtti időszakát – a közönség bepillantást nyerhetett a nagymamáját sirató, igaz barát után vágyódó kamaszlány gondolataiba –, majd felelevenítették „a hátsó traktusbeli” élet mindennapjait is, ahol mintegy két éven át bujkált a család, és ahol nemcsak nevetni, hanem köhögni sem volt szabad a gyermekeknek, nehogy felfedezzék őket. Bényei Annamária az előadásában kitűnően érzékeltette a rejtekhely beszűkült világának lidércnyomását – a nélkülözést, az éhezést, a bombázásoktól és lebukástól való folyamatos rettegést, a reménytelenséget – melynek közepette mégis születtek boldog vagy komikus pillanatok.
Az előadás sajnos teljességgel mellőzte a napló talán leggyönyörűbb részét képező szerelmi szálat, kárpótlásul azonban részleteket tartalmazott Anne édesapja, Otto Frank visszaemlékezéseiből, melyekből fény derül Anne, nővére Margot és édesanyjuk halálának tragikus körülményeire.
A produkciót jól megérdemelt tapssal díjazta a közönség, melynek tagjai a műsor vége után hosszú percekig képtelenek voltak megszólalni vagy felállni a mély átérzéssel elmondott szavalatok és drámai zene hatása miatt. Az est végül kötetlen beszélgetéssel zárult, és az előadó megjegyezte, hogy igény esetén máshol is szívesen bemutatja még a darabot.
Szombati-Gille Tamás
CÍMKÉK: ANNE FRANK, DAWID RUBINOWICZ, ELŐADÁS, ELŐADÓI EST, HOLOKAUSZT
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
