Ezúttal Széll Katalin, az egyesület titkára tartott előadást Emőd Tamás váradi költőről, a Holnap társaság és Antológia egyik meghatározó tagjáról. Előadásában Széll Katalin kitért a költő életének ismertetésére, a Holnap antológia születésére, amelynek anekdotája az előadás egyik legszórakoztatóbb része volt. Ady Váradra érkezik, ez abban az időben történik, amikor Budapesten se lapja, se gyökere se igazán nagy népszerűsége nincsen, és hazaérve értesül a 'régi fiúktól' egy folyóirat tervéről, ami nagyon fellelkesíti, hiszen: „most kellene csak igazán alulról, a vidékről, a népből megindítani a forradalmat, legalább az irodalomban, ha máshol nem lehet.” Még Ady hazaérkezésének éjszakáján véglegessé válik a bemutatkozó kötet terve, már csak a cím hiányzik. A társaság tagjai Adyt, a híresen jó címadót ostromolják. „De Ady már nagyon álmos volt, s hogy elutasítsa az ostromot, csak ennyit mondott: Hagyjátok... majd... holnap... Mire a lelkesedés szinte egyszerre tör fel a jelenlevőkből. Úgy van... holnap. Legyen a nevünk A Holnap!” Ezt követően Ady és Emőd Tamás kapcsolatát ecsetelte az előadó, majd a váradi költő betegségéről és haláláról szólt. Széll Katalin eképpen fejezte be előadását: „Ha Emőd látná, biztos elégedett mosollyal nyugtázná, hogy bálványa, mestere, barátja, cimborája szavai maradtak meg az utókor számára a sírkövén: 'már minden álom, semmi sem való, csak a mese az örökkévaló'. Ő az egyetlen az egykori Holnap gárdájából, aki honi földben alussza álmát.”

Pap István