Berde Mária, az elfeledett író
2009.09.08. 12:53

Csütörtökön a váradi Szent László Gimnázium egyik osztálytermében szokásos havi összejövetelüket tartotta a Premontrei Öregdiákok Egyesülete. Ezúttal Széll Katalin volt a meghívott.
Pásztai Ottó egyesületi elnök szokásos bevezető szavait követően Széll Katalin képzőművész, a váradi Tibor Ernő Galéria egyik vezetője tartott előadást a TEG-ről és Berde Mária írónőről, költőről, műfordítóról.
Arra emlékeztette a jelenlevőket, hogy a Tibor Ernő Galériát 1990 januárjában hozta létre egy maroknyi lelkes képzőművész-csoport, abból a célból, hogy színesítse a város kulturális é l e t é t
és alternatívát nyújtson ö s s z m ű v é s z e t I t é r e n .
Az alapítványként, alkotó stúdióként és kiállító teremként működő TEG az elmúlt közel húsz esztendőben ismertté és elismertté vált hazai és nemzetközi szinten egyaránt. A 20 tagnak körülbelül 300 egyéni és csoportos kiállítása nyílt eddig a világ különböző tájain, a pincegaléria pedig nem csupán tárlatoknak biztosít helyszínt, hanem koncerteknek, előadásoknak, irodalmi esteknek és jótékonysági rendezvényeknek is.
Női egyenjogúság
A Berde Máriáról szóló érdekfeszítő előadás során (melyet Hajbók Klára szavalatai színesítettek) többek közt elhangzott: a napjainkra elfeledett író 120 évvel ezelőtt született Kackón. Középiskolásként a hires nagyenyedi Betlen Kollégiumban járt, már diáklány korában élénk érdeklődést tanúsított az irodalom iránt. Első v e r s e 1906-ban, a Pesti Naplóbanjelent meg, első önálló kötete pedig 1912-ben látott napvilágot. Huszonhárom évesen Münchenbe utazik angol és német nyelvet tanulni, ahol tüdőbajt kap, mely egész életére kihatással lesz. Első regénye 1917-ben került ki a nyomdából, ebben a női egyenjogúság problémáját feszegeti. 1920 at követően helyet foglal magának a kibontakozó irodalmi életben: sorra jelennek meg a regényei, és a szerkesztőségek ajtójai is megnyílnak előtte. Egy ideig a nagyváradi kereskedelmi leányiskolában is tanított. 1924-ben ment férjhez Róth Jenő irodalomkritikushoz, párja szilárd támasz, segítő és megértő társ számára. A harmincas évek közepétől a betegsége Kolozsvárhoz kötötte az írónőt. A háború után így is szerepet vállalt az újraszerveződő erdélyi Magyar irodalmi életben, a népek testvériségét vallotta. Hatvan évvel ezelőtt, 1949-ben hunyt el, sírja a Házsongárdi temetőben található.
iucur Losonczi Antonius - Bihari Napló
C
|