Amikor 1990 januárjában egy maroknyi lelkes amatõr képzõmûvész megalakította a diktatórikus nemlétbõl kitörve a cselekvõ öntudat mûhelyét, önképzõkörét egy Kanonok sori pincehelyiségben, még csak a nagyváradi kulturális élet színesítése volt a céljuk, úgymond összmûvészeti alapon. Két évtized múltán több mint 250 egyéni és csoportos kiállítással büszkélkedhetnek, és mindig jutott hely folyamatosan belakott, karban tartott mûhelyükben az elõadó-mûvészetnek, irodalomnak is. A Tibor Ernõ Stúdiót jelenleg is több mint húsz alkotó tartja a magáénak, bár a fluktuáció itt is számottevõ volt: a kilencvenes években megismert nevek, arcok, törekvések közül több eltûnt (.felszívódtak., hogy ne mondjuk:kinõtték a galériát), érkeztek mások, fiatalok, akik caskalkalmanként ereszkednek le a szuterénbe, míg a .profik. zöme máig nem tudja átugrani a kultúrpolitika építette falat módoltság és ösztönösség (hogy ne mondjuk: tanultság és tehetség) között.

A Tibor Ernõ Galéria közösségét, magát a pincegalériát ma már számon tartják határokon innen és túl, de ezt a körülmények, lehetõségek, támogatottság adta kellõ szerénységgel írjuk le, mert a globalizált kortárs mûvészeti fõáramlatok (okkal, oktalanul?) nemcsak Nagyváradot kerülik el manapság, hanem jobbára az egész Kárpát-medencét, aminek elsõdlegesen történeti és nemzetpolitikai okai vannak. De nem is a délibábok kergetése, hanem a horizonttágítása a feladata egy adott, önnön korlátait felismerve azokat kellõ alázattal feszeget õ alkotóközösségnek.

Trifán László dalszerzõként és gitárosként is megvillant, nagy tetszést aratva, a helybéli Fencsák Ferenc és Szántó Viola versmondással emelte az ünnepség színvonalát, amelynek megkoronázását a Fehér Mályva Hagyományõrzõ Közhasznú Egyesület aszszonykórusának bihari népdalmûsora jelentette.

*

Március 3-án nyitják meg a Kanonok sori galéria új kiállítását, amely ugyanezen nemzetegyesítõ .határtalanság. jegyében jön létre. Kocsis CsabaAz én falum címû fotótárlatának megnyitóján a fürdõkultúráról is szó lesz, de erre még visszatérünk. Kocsis 1959-ben született Berettyóújfaluban. Erdésznek tanult, végül mégis a tanítói pályát választotta, de dolgozott népmûvelõként és újságíróként is. 1978-tól 1986-ig a Naposcsibe együttes tagja. 1996-tól kulturális menedzser szülõvárosában, 1997-tõl a Bihari Füzetek szerkesztõje. 2006 augusztusa óta a nagyrábéi Kossuth Lajos Mûvelõdési Ház és Könyvtár igazgatója. Irodalmi mûsorokat állít össze barátaival, és szívesen énekel megzenésített verseket. Mint azt majd látni-hallani is fogjuk mához egy hétre.

Reggeli Újság KULTÚRA 2010. február 24., szerda

D. L.

mulasztásunk pótlása. Érdemes felidéznünk egy ezelõtt egy hónappal történt eseményt, amelynek a magyar kultúra napja megünneplése szolgáltatott apropót, mégpedig a Várad-Biharkeresztes szomszédsági viszonylatban. Kölcsey Himnuszának születésnapján épp a Tibor Ernõ Galéria alkotóközössége volt a díszvendége a Nagyváradhoz legközelebb esõ, ám a trianoni gúnyhatár által a bihari megyeszékhelytõl évtizedekre elszakított városnak, ahol a nemzeti kultúrát tárlatnyitóval ünnepelték. A biharkeresztesi helytörténeti gyûjtemény kiállítótermében, az Ady és a Széchenyi utcák keresztez õdésében lévõ takaros múzeumban került sor nagyon szép érdeklõdés közepette a váradi alkotók bemutatkozására. Itt Barabás Ferenc polgármester üdvözölte a helybéli értelmiséget és a váradi vendégeket, és kedves gesztusként jelképes ajándékokat nyújtott át mindazoknak, akik Keresztesen és vonzáskörzetében a kultúra szolgálatában állnak népmûvelõkként. Ezt követõen Porkoláb Lajos berettyóújfalui népfõiskolai vezetõ ajánlotta a helyiek figyelmébe a Tibor Ernõ Stúdiót és Galériát, illetve a kiállított mûveket: Bányai Szabados Katalin, Popon Krisztina, Trifán László, Egely György, Márton Kati, Mierluþiu Emília, Gavrucza Tibor, Rob Ibolya, Staharóczky Júlia és Széll Kató hozták, illetve küldték el munkáikat.

*A fentieket annak kapcsán tartottuk fontosnak elmondani e jubileum-közeli momentumban a Tibor Ernõ Stúdióról és Galériáról, hogy idõszerûvé vált egy